5.rész

Elindultam lefelé a lépcsőn, felvettem a cipőmet és kiléptem az ajtón, majd a szomszéd ház felé vettem az irányt. Útközben végig a gyűrűmet piszkáltam és fel-le húzogattam az ujjamon. Izgultam. Én nem szoktam ilyen dolgokat csinálni, mint például, hogy átmegyek dumálni egy idegen sráchoz. De a mai délelőtt után rádöbbentem, hogy ez a beszélgetés akkor sem lehet kínosabb a konyhai incidens után. Már ha egyáltalán fogunk beszélgetni. Mert lehet hozzám se fog szólni. Vagy én is csendben maradok. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy észre sem vettem, hogy már előtte állok. Kivette a fülhallgatót a füléből, majd rám nézett. Én meg csak álltam és néztem őt. Mire ő lehajtotta a fejét és visszadugta a fülhallgatóját. Ez iszonyú ciki volt. Talán a mai eset után mégiscsak van kínosabb.Hát jó, erőt vettem magamon és megszólaltam.
-Szia-törtem meg a kínos csendet, mire újra rám pillantott. -Chad, ugye?-kérdeztem. Erre megint kivette a fülhallgatóját és olyan "te most szórakozol velem?" fejet vágott.
-Aha-hangzott a válasz.
-Én Hope vagyok-közöltem.
-Tudom. Megjegyeztem a neved-mondta és olyan sejtelmesen nézett. -És mit keresel itt?-kérdezte.
-Hozzád jöttem.
-Hozzám?- nézett rám meglepetten.
-Igen. Csak beszélgetni akartam veled, mert unatkoztam. Mesélhetnél mondjuk West Village-ről.
-Felejtsd el-vágta rá.
-Ennyire utáltad?-kíváncsiskodtam.
-Rossz emlékeim vannak róla-mondta, majd lehajtotta a fejét.
-És a barátaid?
-Nekem nincsenek barátaim-nézett mélyen a szemembe. A tekintetében annyi minden volt, de nem tudtam kiolvasni belőle semmit. -Inkább mesélj te.
-Mit meséljek? Mire vagy kíváncsi?-kérdeztem és közben leültem mellé.
-Rád. Az életedre-mondta. Gondolkodni kezdtem, hogy vajon mit mondjak, hisz nem akartam untatni, majd kisvártatva megszólaltam.
-Szeretem a fánkot-mondtam, mire kitört belőle a nevetés, majd én is elkezdtem nevetni.
-Vicces lány vagy-közölte rázkódó vállal.
-Köszönöm, ezt bóknak veszem. De egyébként átlagos lány vagyok, van 3 szuper barátnőm, a grillbárban voltam mosogatólány, de ma kirúgtak, imádom a fagyit és a pizzát, szeretem nézni a csillagos eget-hadartam, miközben felnézett rám és úgy éreztem ideje abbahagynom a felsorolást.-Hát ez vagyok én-fejeztem be a mondandómat.
-Úgy látom beszélni is szeretsz-nevetett és közben egyetlen pillanatra sem vette le rólam a tekintetét.-Miért rúgtak ki?
-Mert felelőtlenül nyitva hagytam a vízcsapot.-közöltem egyszerűen. Megint nevetett. Kezdtem hülyén érezni magam.
-Komolyan kérdezem.
-Komolyan mondom-vágtam vissza.
-Szóval nyitva hagytad a vízcsapot?-hüledezett.
-Igen, és kifolyt a sok víz, ami balesetveszélyes és ilyen felelőtlen, gyenge munkaerőre nincs szükség-mondtam sajnálkozva.
-Legalább már van egy vicces sztorid.
-És te?-néztem rá kérdőn.
-Én?
-A te történeted. Biztos több vagy egy hintán ülve zenét hallgató srácnál.
-Mi van ha mégse?
-Olyan nincs.
-Talán nem kéne megismerned-rázta meg a fejét és komollyá változott a tekintete.
-Miért nem?-kérdeztem kissé meglepődve.
-Talán egyszer elmondom-mondta, majd felállt a hintáról és rám nézett. - Mennem kell, dolgom van-majd megfordult és szó nélkül ott hagyott. Ez váratlan volt. Olyan befelé forduló típus. Én pedig olyan vagyok mint a gránát.Bármikor felrobbanhatok. Igen, ilyen a természetem, ami nem mindig jó. De ezt most sem tudtam szó nélkül hagyni.
-Most meg hová mész?- kiáltottam utána.
-Mondtam. Dolgom van-mondta közönyösen, én pedig csak hallgattam. Mi rosszat szóltam? Vagy mit tettem amiért egyik pillanatról a másikra megváltozott? Jó, persze nem sokat beszéltünk, olyan 10 percig, de azt mondta vicces vagyok és érdekelte a történetem. És ahogy rám mosolygott...Nem értem. Szerintem nem tett jót neki a klímaváltozás, vagy még mindig a költözés hatása alatt áll.Mégis miért olyan rossz hely az a West Village? Kezdett érdekelni a dolog. Felhívtam Elzát és elmondtam neki mi történt.
- Ez komoly?-kérdezte Sasha, miután beavattam a történtekbe.
-Igen. Szerinted miért utálja ennyire azt a várost?
 -Nem tudom. Derítsd ki, ha ennyire foglalkoztat, hisz a te szomszédod.
- Jó, de akkor is. Hiába kérdezősködtem, felállt és otthagyott.. Olyan gyanús az egész jelleme. Szinte már félelmetes.
- Roxy azt mondja, hogy derítsd ki miért ilyen. Tuti van valami a háttérben.-mondta.
-Ott van Roxy?-kíváncsiskodtam.
-Aha, kihangosítottalak-nevette el magát.
-Szia Hope- kiabálta Roxy én meg majdnem megsüketültem.
-Sziasztok!- nevettem én is.- Jó akkor megpróbálom megkedveltetni magam vele és kiderítem mit titkol.
-Ez olyan izgi-kiáltotta Roxy.
-Igen az. És ijesztő is egyben.
Kíváncsivá tett a dolog. Sőt, azóta érdekelt ki ő valójában, mióta először láttam. Volt benne valami furcsa, valami különös. És utána fogok járni. Lehet csak rossz napja volt. Vagy... Nem, nem tudom. Este lefekvés előtt még írtam egy e-mailt Lena-nak, mert nagyon régóta nem beszéltem vele és nem tudok róla semmit. Majd bedőltem az ágyba és elaludtam.

4.rész

Reggel korán keltem. Anyu akkor már nem volt otthon. Elment kiválasztani a legmegfelelőbb csoki-és pezsgőszökőkutat az esküvőre. Én gyorsan rendbe szedtem magam és el is indultam a Bahama grillbárba, ahol dolgozom. Nincs messze tőlünk, gyalog olyan 15 perc. A grillbár pár éve épült és nagy népszerűségnek örvend. Igen, én is szívesebben ülök be enni a barátnőimmel, mint mosogatni a koszos edényeket.Mikor beértem, lepakoltam a cuccom a szekrénybe és felvettem a kötényemet. Majd vártuk az első vendégek megérkezését. Jöttek is bőven az emberek.A tányérok meg csak tornyosultak, úgyhogy pörögnöm kellett.
-Most már cseréld le a mosogatóvizet-mondta Cloé, az egyik pincér lány. Mivel nekem van itt a legkevesebb hatalmam, így szó nélkül engedelmeskedtem. Leengedtem a koszos vizet, majd megnyitottam a csapot. Eléggé megszomjaztam, így gondoltam kihasználom ezt a kis időt, és veszek valamit az ital automatából. A pénztárcám a táskámban maradt, így kiszaladtam érte. Majd hátramentem az automatához. Némi töprengés után a Fanta mellett döntöttem.Bedobáltam némi aprót, majd vártam az üdítőmre, amit sosem ittam meg, ugyanis a gép elnyelte a pénzem és szomjan maradtam. De ez a legkevesebb. Olyannyira el voltam foglalva ezzel, hogy kiment a fejemből a nyitva hagyott csap.Aztán eszembe jutott, hogy Cloé biztosan ott van és elzárja. Szépen lassan előrementem és a látványtól földbe gyökerezett a lábam. Hirtelen sokkot kaptam. A helyiség úszott a vízben. Gyorsan elzártam a csapot. Eszeveszetten kapkodtam ki a szekrényből a konyharuhákat, hogy feltöröljem a kifolyt vizet. A már tiszta tányérokat elpakoltam az útból, így próbáltam menteni a menthetőt.Majd elszaladtam egy felmosóért a raktárba. Majd gyorsan vissza és a nagy kapkodásban szépen elcsúsztam a vízes padlón. Cloé azonnal beszaladt és tátva maradt a szája.
-Te meg mi a fenét csinálsz?-nézett rám döbbenten. A kérdés jogos volt. Magam sem tudtam mit csinálok. Én csak egy kólát akartam inni, most pedig elárasztottam a konyhát.
-Ezért ki fognak rúgni-mondta.
-Tudom-bólogattam. Nagy nehezen felálltam, majd felmostam a padlót és amit csak tudtam feltöröltem, de minden hiába volt, hisz a főnök bejött és tudomást szerzett a malőrömről. Éreztem a vesztem. A szívem a torkomban dobogott. Majd elbocsátottak életem első munkahelyéről. Na ez szép.Én vagyok Miss Béna. Ha azért rúgtak volna ki, mert eltörtem volna a tányérokat, vagy mert munkahelyi balesetet okozok, akkor az oké. De azért rúgtak ki, mert nyitva hagytam a vízcsapot és elárasztottam a konyhát. Hogy lehetek ilyen felelőtlen? Elég ciki. De vicces is. A fenekem pedig még mindig fájt az eséstől. Ha én ezt a klubban elmesélem...:D
Semmi kedvem nem volt otthon kuksolni egyedül, így gondoltam elmegyek Rickhez. Rick a Lincoln Square-n lakik, ami a kilencedik sugárúttól a Broadway-ig tart. Elég forgalmas egy utca. Taxival mentem, mert gyalog egy örökkévalóság lett volna. A Lincoln Hotelben lakik az anyukájával, a 742-ben. A taxisnak adtam 2 dollárnyi borravalót. Majd végignéztem a hatalmas épületen. Bementem, majd beszálltam a liftbe és mentem egészen a 7. emeletig. A folyosó végén laknak Rick-ék. Bekopogtam az ajtón és vártam, hogy valaki ajtót nyisson. Pillanatokon belül az ajtó kinyílt és Rick állt előttem totál meglepettem.
-Szia. Hát te?- kérdezte.
-Szia. Csak jöttem, hogy meglátogassalak-mondtam nemes egyszerűséggel.
-Hogy hogy nem dolgozol?-faggatott, mire körbenéztem a folyosón.
-Állunk még egy darabig, vagy beengedsz?-nevettem el magam.
-Ja persze, gyere be-mondta, majd bementünk a lakásba. Leültem a kanapéra, majd elkezdtem mesélni.
- Dolgoztam. Csak ...-és itt megakadtam. Mégis miféle helyzet ez? Azt sem tudtam sírjak rajta, vagy nevessek.
-Csak?-nézett rám válaszra várva.
-Kirúgtak-válaszoltam.
-Hogy hogy?
-Elég ciki ügy. Mosogató vizet akartam cserélni ezért megnyitottam a csapot és addig kimentem az automatához, hogy igyak valamit. De a gép elnyelte a pénzem, nem kaptam innivalót, elfelejtkeztem a csapról és mire visszaértem a konyhát elárasztotta a víz. A nagy szaladásban el is estem, és jól beütöttem magam, a főnök bepöccent és kirúgott. Igen, ciki, de ez van. Így történt-hadartam és közben teljesen hülyének éreztem magam. Rick pedig az egészet végig nevette. Örülök, hogy ilyen jól szórakozott a balszerencsés énemen.
-Ez nem vicces-néztem rá sértődöttem és beleütöttem a vállába.
-De az. Valld be, hogy te is viccesnek tartod-nézett rám.
-Jó, ez tényleg vicces-mondtam és most már ketten nevettünk. -Nincs valami kajád?
-Pizza jó lesz?-kérdezte, mire bólogatni kezdtem. Szerencsém volt, hisz nem olyan régen rendelte, így még kicsit meleg volt. Leültünk a földre, teleettük magunkat sajtos-sonkás pizzával és közben mindenféle vicces és cikis sztorikat meséltünk egymásnak. Rick nagyon jó barátom a gimi óta. Az iskolai menzán ismerkedtem meg vele. Sok mindent megbeszélünk egymással és sokat nevetünk egymáson.
Idejét láttam menni, úgyhogy elköszöntünk egymástól, ő pedig még poénkodott egy kicsit, mondván, hogy legyek óvatos a vízcsapokkal. Már fájt a hasam a nevetéstől. Igen, minden nyárnak megvan a maga története, ez most elég viccesre sikeredett...Taxival hazamentem, ledobtam a táskámat a földre, majd bedőltem az ágyba és azon gondolkoztam, hogy most hogyan tovább. Mivel fogom tölteni a napjaimat? Felültem az ágyon, majd az ablakhoz sétáltam és kinéztem azon. Chad kint ült a a kerti hintán és zenét hallgatott. Talán meg kéne őt ismernem. Lehet, hogy kedves fiú. És nem unatkoznék. De az is lehet, hogy egy idegesítő bunkó alak. Csak akkor tudom meg, ha lemegyek hozzá és beszélgetek vele...