Délután bepakoltam az édességeket egy táskába és elindultam Sashaékhoz, akik kb.10 percre laknak tőlünk. Roxyval szinte egyszerre érkeztünk meg a házhoz, köszönésképpen megöleltük egymást, majd becsengettünk. Pillanatokon belül Sasha már jött is és kinyitotta nekünk a kiskaput. Sashaval már két hete nem találkoztam, így jó volt újra látni őt.Megöleltük őt, majd beinvitált minket a lakásba..A nénikém Peggy és a nagybátyjám Geoff is dolgoztak. Az unokaöcsém Jake videójátékozott a szobájában. Roxynak is van egy kisöccse Mike, aki még csak 2 éves. És van egy nővére is Ashley aki szintén profi hip-hop táncos. Van egy tánccsoportjuk az ODT (Orleans Dance Team), ami 4 főből áll. Rajtuk kívül van még két lány Jenny és Amber. Rengeteg helyen felléptek már, az iskolai gálák színvonalán is sokat dobtak és minden évben megnyerik az iskolai táncversenyt. Roxyt nagyon sokan ismerik, a pasik is bomlanak érte, nem csodálom, mert nagyon szép lány. Alakulóban van egy sráccal Usherrel, aki most végzős. Lenának csak egy nővére van Courtney, aki 20 éves. Ők folyton szivatják egymást. Nekem nincs testvérem, pedig mindig is szerettem volna egy bátyust. De a lányok olyanok nekem, mintha a testvéreim lennének.
Bementünk Sasha szobájába ami kellemes levendula színű. Az ajtó mellett áll egy nagy könyvespolc tele vásárlási magazinokkal. Sasha imád vásárolni, ez az egyik hobbija. Lenának a fotózás, Roxynak a tánc, nekem pedig az írás. Leültünk az ágyra és Sashát faggattuk a nyaralásukról, közben pedig kiráztam a táskámból ami benne volt.
-Na mesélj már, milyen volt? Miket csináltatok? Voltak jó pasik?- árasztotta el kérdéseivel Roxy Sashát. Sasha elkezdett mesélni.
-Roxy...a rokonainkat látogattuk meg. Hendersonville csendes környék, nem túl sok mindent lehet ott csinálni.
-Csináltál képeket?-kérdeztem, mire elgondolkozott.
-Lefotóztam mit ettem-mondta Sasha mire felnevettünk.
-Tényleg ilyen uncsi volt?-döbbent le Roxy.
- A 7 éves unokatesóm folyton azzal zaklatott, hogy nézzem meg vele A texasi láncfűrészes című filmet, mert ő egyedül nem meri-mondta Sasha.
-Bill, ugye? Kicsit fiatal még az efféle filmekhez.
-Végül azt mondtam, hogy én is félek, szóval inkább a Lorax-ot néztük.
-Lorax? Mennyi a korhatára? 2?-kacagtam.
-6-felelte nevetve.-De nem jöttem haza üres kézzel-folytatta, és elkezdett kotorászni a bőröndjében.-Roxy ezt neked szántam-kezdte és átadott neki egy képkeretet. Úgy is mindig mondogattad, hogy kéne valami amibe beteheted a képeinket.
-Ez nagyon klassz.
-Hope-kezdte és közben mosolyogva rám pillantott-neked egy pillangós díszdobozt hoztam, hogy bele tehetsd az emlékeidet.
-Imádlak! Köszönöm szépen-mondtam lelkesen, mert ez igazán egyedi ajándék volt.
-Lena pedig egy telefontokot kap az új telefonjára. Majd ha hazajön odaadom neki.
Aztán még nagyon sok mindenről beszélgettünk, nézegettük a kajáról, meg fagyikról meg a Billről készített képeket, rendeltünk dupla sajtos-sonkán pizzát, aminek a felét lenyúlta Jake.
-És találkoztál jóképű srácokkal?-kérdezte Roxy, miközben épp az utolsó pizzaszeletét ette.
-Hát a szomszéd srác Tom egész jól nézett ki.Váltottunk pár szót az egyik nap mikor kint voltunk mind a ketten.
-Ennyi? -hülledezett Roxy.
-Ennyi. Túlságosan elvoltam foglalva azzal, hogy milyen jól néz ki. De úgy is messze lakik, szóval mi értelme lett volna túlságosan megismerni...-sajnálkozott.
- Jaj ne légy már ilyen pesszimista. Még van 2 hónap a nyárból, addig még simán találhatsz valakit, aki legalább olyan jól néz ki mint Tom-mondtam határozottan, mire Sasha jobb kedvre derült. Közben hazajöttek Sasha szülei, így összeszedtük a holminkat, elköszöntünk egymástól és hazasétáltunk.Még világos volt, a kisbolt is nyitva volt még. Szeretek itt lakni, mert ez egy elég csendes környék. Mikor a házunkhoz értem észrevettem, hogy a szomszéd Harrisék rengeteg dobozt pakoltak be egy nagy kamionba.
-Jó estét Mrs. Harris! Mit tetszenek csinálni?
-Szervusz Hope! Pakolunk, költözünk. Megvette egy család a házunkat, holnap már itt is lesznek.
-Komolyan? De hát mikor? És hová tetszenek költözni?-kérdeztem meglepetten. Már jó pár éve árulták a házukat Harrisék, és nem is sok esélyt láttak arra, hogy lesz rá valaha vevő. De úgy látszik mégis.
-Múlthéten jöttek megnézni, és azt mondták megveszik. Mi pedig Jeffersonba költözünk az unokákhoz. Holnap reggel indulunk.
-Hiányozni fognak Mrs.Harris. Maga sütötte a legfinomabb áfonyás palacsintát.
-Ez kedves tőled drágám, édesanyádnak leírtam a receptjét, így te is bármikor elkészítheted- mondta mosolyogva. Még egy kis ideig kint voltam Mrs. Harrissel és váltottam pár szót a férjével is. Aztán elköszöntem tőlük, jó utat kívántam nekik, majd felballagtam a lépcsőnkön és azon töprengtem, vajon kik vehették meg a lakásukat ilyen hirtelen, és miért akarnak egy ilyen régimódi házba beköltözni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése